Egy darabka mennyország

Supernatural, Destiel.

Dean a tökéletes ajándék után kutat Castiel számára, de sokkal értékesebbre bukkan.
Ezzel a novellával kívánok nagyon boldog karácsonyt heloise-nak és rosemalfoynak! 

Egy darabka mennyország

A karácsony Dean számára ugyanolyan nap volt, mint a többi, maximum abban különbözött, hogy ezen a napon még inkább elhagyatottnak, üresnek érezte magát. Mostanáig. Négy éve már, hogy egy angyal betoppant az életébe, fenekestül felforgatta azt, hogy aztán végérvényesen betöltse az űrt a vadász szívében. Dean gyengéden mosolyodott el Castielre gondolva, miközben biztos kézzel tartotta az Impalát a csúszós, jeges úton. Casszel megjárták a mennyet és poklot, alámerültek a purgatórium legmélyebb bugyraiba, számtalanszor elveszítették és újra megtalálták egymást, míg végül pár hónappal ezelőtt végérvényesen békére leltek egymás karjai között. Meztelenül, izzadtságban fürödve simultak össze, és Dean még sosem érezte magát ennyire teljesnek, mint Castiellel.

Most pedig eldöntötte, hogy szakít a karácsony tájékán már hagyományosan magára öltött szúrós énjével, és ezúttal élvezni fogja az ünnepet. Lesz karácsonyfájuk, feldíszítve, ahogy a hagyomány megkívánja, ínycsiklandó menü, mert az a legfontosabb, karácsonyi zenék és ajándékok. Ajándékok. Ez volt az a pont, ahol elkomorult. Mit lehet adni egy férfinak, aki nemrég még angyal volt, de mára teljességgel emberré lett? A vadász mindennél jobban vágyott arra, hogy megtalálja Metatront és addig verje, amíg az vissza nem adja Castiel kegyét. Ez volt az első számú pont a „Legfontosabb teendők” című listáján, de a rohadék rendesen meglapult, egyelőre nem akadtak a nyomára, így más meglepetés után kellett néznie. Persze a meglepetésnek félig-meddig így is annyi volt, amikor a bunkerben Sammyvel épp az ünnepi teendőket vitatták meg, és észre sem vették, hogy Castiel épp belépett.
– Benneteket is elkapott a karácsonyi láz? – ráncolta borúsan a homlokát. – Egyébként is, mondtam már, hogy Jézus nem is… – Dean odaugrott, és tenyerével tapasztotta be a száját.
– Esküszöm, ha ezt még egyszer kiejted a szádon, nincs több szex – sziszegte keményen, mire Castiel kikerekedett szemekkel heves bólogatásba kezdett, jelezve, hogy többé nem teszi. – Jó fiú – vette el a kezét Dean, majd puha csókot lehelt az ex-angyal ajkára. – Most el kell mennem, Sammy, vigyázz rá. – Azzal Casre kacsintott, majd elhagyta a bunkert.
– Szexmegvonással zsarolni nem a csajok szoktak? – fordult Castiel értetlenül Sammy felé, akiből kirobbant a nevetés.
– Ezt lehetőleg előtte ne hangoztasd, ha nem akarod, hogy beváltsa az ígéretét. Na, gyere, van itt valami, amiben segítened kellene. – Kinyitotta a laptopjának fedelét, és szinte azonnal elmerültek egy újabb kutatás szövevényes útvesztőjében. 

* * *

Dean tehát gondterhelten haladt az úton, egy hosszú listával a zsebében, amin minden szerepelt, amire szükségük volt a tökéletes ünnephez. Minden, kivéve azt az egyet, amivel meglephetné és boldoggá tehetné Castielt. Leparkolt egy hatalmas szupermarket előtt, gondosan bezárta a babyt, és nagyot sóhajtva, hősiesen a vásárlási lázban égő emberek közé vetette magát. Pár órával később mindent kipipálhatott, ami a listán szerepelt, az Impala csomagtartója és hátsó ülése pedig roskadásig megtelt csomagokkal. Egy nagyobb vagyont hagyott a plázában, de ezúttal ezt sem bánta, csak azt, hogy bár minden üzletet bejárt, nem találta meg a tökéletes ajándékot Cas számára. Összevásárolt neki egy csomó apróságot, de pontosan érezte, valahogy egyik sem lesz az igazi. Visszaérve a bunkerbe óvatosan lopózott be Kevinhez, akivel sikeresen becsempésztek mindent a raktárba, amit aztán Dean gondosan be is zárt.
– Mit csinálsz itt?
Dean ijedten pördült meg. Angyali képesség ide vagy oda, Casnek még mindig megvolt a tehetsége a zajtalan járáshoz.
– Csak ellenőriztem ezt a szintet – válaszolta, és a következő pillanatban már a falhoz nyomva csókolta az ex-angyalt.
– Hiányoztál – duruzsolta a fülébe Cas, mire Dean elmosolyodott.
– Csak két órája mentem el.
– De már reggel óta nem voltunk ilyen közel egymáshoz. – Ezzel a vadász nem tudott vitába szállni, ráadásul pontosan tudta, hogy párja éhsége milyen csillapíthatatlan, ha róla volt szó. Sosem volt számára elég Dean csókjaiból, öleléséből, és ő egyáltalán nem bánta ezt, boldogan adott meg mindent, amire Castiel vágyott, és hitetlenkedve fogadott be mindent, amit tőle kapott viszonzásképp. Fogalma sem volt, hogy ilyen létezhet, hogy így is lehet érezni, és minden porcikája reszketett, ha arra gondolt, egy napon majd felébred és mindennek vége lesz. De addig is kiélvezett minden percet; ezúttal is belefeledkezett az érzésekbe, és amikor már az ágyában fekve Castiel a mellkasára hajtott fejjel elégedetten szuszogott, akkor ismét hatalmába kerítette a csalódottság, amiért továbbra sem volt ötlete, mit rakhatna a fa alá ajándékként a férfinek.

* * *

Egy nap volt hátra karácsonyig, és a hangulata kezdte magát befészkelni a bunkerba. Kevin és Sammy hajnalban korán keltek, hogy feldíszítsék a nappalit, ahol a legtöbb időt töltötték, és egyikük sem bírta megállni, hogy ne állítsák máris fel a hatalmas karácsonyfát az impozáns méretű asztal mellé. Mire Dean tíz óra tájékán álmosan, a szemét törölgetve előmerészkedett ódon köntösében, addigra a levegőt megtöltötte a fahéj édes illata, az asztal pedig roskadozott a mézeskalácstól és a különböző finomságoktól. Az idősebb Winchester szeméből máris tovaröppent az álom, jóízűen kóstolta végig a süteményeket, amíg Castiel meg nem jelent, hosszan megcsókolta, majd a kezébe nyomott egy fűszeres illatú, forró teával teli bögrét. A csók ízlett, a tea kicsit sem. Dean követte a konyhába dúdolva igyekvő Cast, és az ajtófélfának támaszkodva figyelte a szeme elé táruló jelenetet, és hirtelen úgy érezte, mégiscsak hülye ötlet volt ez az egész karácsonyozás.
– Hello, Dean! – pördült elé Balthazar, és szorosan magához ölelte őt. Túl szorosan. – Hát hogy van az én Cassie-m cuki fiúkája? – paskolta meg az arcát, mire Dean ingerülten rántotta el a fejét.
– Hagyd már, nem látod, milyen kis morci? – lökte arrébb a kezét a macskaképű Gabriel. Dean nem tudta, ki hiányzott még az életéből. – Látod, nekem jobban örül – vigyorgott rá ingerlően tenyérbe mászóan a férfi, és csak Castiel bocsánatkérő kék szemének köszönhette, hogy a vadász nem penderítette ki máris.
– Ezek hogy kerülnek ide? – morogta, amikor Cas elé lépett, és a derekára simította tenyerét.
– Sam azt mondta, nem bánnád, ha meghívnám őket. – Dean morcosan szusszantott, mire Castiel aggodalmasan félredöntötte a fejét, homlokán összefutottak a ráncok. – Haragszol rám?
– Azt soha – enyhült meg a férfi –, de jó lett volna csak azokkal tölteni a karácsonyt, akiket… akik fontosak.
– Ők a testvéreim, számomra ők azok.
– Tudom – sóhajtott megadóan a vadász. – Nem bánom, maradjanak, de remélem, további vendégekre nem kell számítanunk.
Castiel aggodalmasan pislogott Sam felé, aki azonnal megsajnálta. Otthagyta az újabb adag tésztát begyúró Kevin-Gabriel párost, és a segítségére sietett.
– Azt hittem, igazi családi karácsonyt akarsz, így meghívtam Jót, Ellent és Bobbyt, meg persze Garth-ot, és...
– Én meg szóltam még pár barátomnak, de ha ilyen zenét akartok folyamatosan játszani az egész buli alatt, akkor eret fogok vagdosni – kiáltott be a nappaliból Balthazar. – Komolyan, el kellene végre dönteni, hogy ez egy zúzós buli lesz vagy inkább halotti tor.
– Karácsonyi összejövetel lesz, nem holmi legénybúcsú, Balthazar, viselkedj már, vagy személyesen én penderítelek ki – válaszolta Gabriel, majd nyalogatni kezdte az ujjáról a habot, mire Dean gyomra fordult egyet.
– Hagyjuk már ezt az álszent karácsonyi dumát, ez csak egy indok a bulizásra, mert Jézus különben sem ezen a napon született – lépett be Balthazar komoly arccal. Castiel fájdalmasan felnyögött, és a kezébe temette az arcát.
– Jó, én elmentem.

Cas kétségbeesetten loholt Dean után, akit épp akkor kapott el, mikor készült beülni az Impalába.
– Sajnálom – mondta összetörten. Dean azonnal megenyhült.
– Nem kell, Cas, nem a te hibád, hogy ilyen idegesítő kis dögök – fordult vele szembe, de látta, ennyivel nem nyugtatta meg a férfit. Idegesen harapott az ajkába, nem tudta, mit mondhatna, sosem volt jó az ilyesmiben. – De szerencsére te nem hasonlítasz rájuk – tette hozzá sietve.
– Crowley elmondta, hogy azért csinálod ezt az egész karácsonyozást, hogy nekem örömet szerezz, és Sam úgy gondolta, hogy akkor nem bánnád, ha itt lenne mindenki, aki fontos nekünk.
– Persze, hogy az a rohadék Crowley köpött! – fújtatott dühösen Dean. – Mióta beszélgetsz újra azzal a mocsokkal?
– Nem bízol bennem, azt hiszed, újra összeállnék vele. – Az ex-angyal hangjából most sütött a megbántottság.
– Nem erről van szó, csak… Nem érted, Cas! Én nem vagyok jó ebben, először akartam valamit úgy csinálni, ahogy a normális emberek, azt akartam, hogy ez a karácsony tényleg jó legyen, de elszúrtam az egész meglepetést.
– Dean, nekem épp elég, hogy mindezt értettem tetted, de tudnod kell, hogy nekem nincs szükségem semmire. Csak arra, hogy velem legyél, hogy érinthesselek, hogy melletted lehessek és szerethesselek.

A vadász torka elszorult, a szívét soha nem érzett melegség öntötte el. Magához vonta Castielt, hosszan, lágyan megcsókolta, majd a homlokát a másikénak támasztva, behunyt szemmel, egymást ölelve álltak a hóesésben. Szerette volna viszonozni azt a szót, elmondani, hogy már ő is így érez, de képtelen volt rá, így a csókjával próbálta megmutatni, de félt, hogy Castiel nem érti meg, talán még mindig nem volt teljesen tisztában az emberi érzések mélységével. Deant megrémítette a hirtelen támadt felismerés, hogy mennyit is jelent neki a hollófekete hajú, hihetetlenül kék szemű férfi, aki a hidegtől vagy talán mástól remegve állt most előtte.
– Menj vissza, mielőtt megfázol – suttogta rekedten. – Ha beteg leszel, nem foglak ápolni.
– Visszajössz velem? – Hangja szánalmasan könyörgő volt, Dean szívébe mintha tőrt döftek volna, mégis nemlegesen rázta meg a fejét.
– Most egy kicsit el kell mennem. – Castiel ajkán könnyed, megértő mosoly játszott, de Dean pontosan látta, mennyire megbántódott. – Sietek majd vissza, ígérem.

Elengedte a férfit, akit eddig szorosan tartott. Nem nézett rá, csak behuppant az Impalába, becsapta maga mögött az ajtót, indított és gázt adott. A visszapillantó tükörből figyelte, hogyan vész el a hóesésben Castiel törékeny alakja, és átkozta magát, amiért újra azt tette, amit egész életében; elmenekült.

* * *

Hajnal volt, mire visszatért, egy forró zuhany volt minden, amire vágyott. Nem, ez így nem volt igaz, Castiel volt, aki után sóvárgott, annyira, hogy már szinte fájt, és csalódott volt, amikor belépett a szobájába, de csak az üres ágy fogadta. Az emlékező matracban még halványan látszódott az ex-angyal alakjának kontúrja, és ez a látvány most mindennél jobban égette a szívét. Erőt vett magán, és nem ment át a férfihoz, ehelyett ledobálta a ruháit, beállt a zuhany alá, és pár perccel később az orráig sem látott a gőztől. A forró víz égette átfagyott bőrét, mintha millió tűvel szurkálták volna, de édes és elenyésző volt ez a kis fájdalom ahhoz képest, ami belülről égette a lelkét. Tudta, mennyire ostoba, hányan keresik azt a boldogságot, amit most megkapott, ő mégis menekült előle. És miért? Mert félt. Megrémítette, hogy valaki ennyire kötődik hozzá, hogy ennyire függ tőle, feltétel nélkül szereti, de a leginkább attól félt, hogy ő is ugyanígy érez Cas iránt. Épp elég volt neki Sammy miatt aggódni, nincs szüksége arra, hogy újabb és újabb emberek váljanak fontossá a számára. Mire megtörölközött, tiszta alsót és pólót vett, majd két órát álmatlanul forgolódott, rájött a megoldásra. Véget kell vetnie ennek az egész kapcsolatnak, el kell engednie Castielt, aki amúgy is jobbat érdemel. Szépen visszaszerzik neki a kegyét, Kevin rájön a táblából, hogyan lehet újra megnyitni a mennyországot, és akkor majd Castiel visszatérhet az övéi közé. Amúgy sem lehetne másképp, hogyan is állíthatná választás elé? Cas angyalnak született, odafent van a helye, nem pedig itt lent, mellette. Most sincs itt, és egyébként is számtalanszor elhagyta már, ő pedig mindig túlélte. Ezúttal is túl fogja.

Az álom messzire kerülte, minden eddiginél morcosabban, de a szakításra elszántan öltözött fel. Ahogy kinyitotta szobájának hangszigetelt ajtaját, máris hangos zene és jóízű kacagás ütötte meg a fülét. A nappaliba lépve egész kis vendégsereg fogadta, ő pedig földbegyökerezett lábbal nézett körbe. Itt volt mindenki, aki fontos volt, vagy akit egy kicsit is ismert. Bobby egy kényelmes fotelben foglalt helyet, a karfáján ülve Ellen mosolyogva nézett le rá. Jo Sammyvel, Charlie-val és Kevinnel beszélgetett az ünnepi díszben pompázó asztal mellett, Ash a fa mellett becsukott szemmel léggitározott az üvöltő zene ritmusára, Balthazar két, Dean számára ismeretlen nővel táncolt a nem épp karácsonyi dalra. Gabriel egy hatalmas tálca, porcukorral vastagon hintett süteményt húzott csillogó szemmel maga elé, míg Crowley az egyik sarokba húzódva szenvtelen arccal figyelte az eseményeket. Dean szeme egy pillanat alatt mérte fel a terepet, és megállapodott a fa mellett álló Castielen, aki élénken magyarázott valamit a szavain éhesen csüngő Megnek. Az a démon szuka pedig Cas karjára helyezte a kezét, felsimított rajta, és játékosan a hajába túrt. A vadásznak hirtelen süllyedő érzés szorította össze a mellkasát, a torkában felkúszott a keserű epe, és eszébe jutott, hogy Castiel első csókját ezzel a démonnal élte át, nem pedig vele. Észre sem vette, mikor simult a démonölő tőrje a tenyerébe, de amint megérezte, már indult is volna, ha Garth nem ezt a pillanatot választja, hogy szoros ölelésbe vonja őt.
– Ne most, Dean, elrontod az ünnepet – súgta a fülébe, majd lazított az ölelésen, és szeretetteljesen vigyorgott rá, miközben elvette tőle a tőrt. – Ezer éve már! De majd most bepótolunk mindent, messze még az újév, lesz időnk beszélgetni.
– Hogy mi van?
– Jaj, hát Sam nem mondta? – lépett melléjük a két igencsak lengén öltözött hölggyel Balthazar. – A meghívást meghosszabbítottuk szilveszterig, túl jó ez a hely, hogy karácsony után egyből leléceljünk, nem igaz, kedveseim? – A lányok csak vihogtak, eltéveszthetetlen likőr illat áradt felőlük, Dean megszédült tőle.
– Ez valami mennyei – harsogta túl a lejátszó felől áradó rockot Gabriel. – Meg kell kóstolnod, Sam! – Az ifjabb Winchester tiltakozni próbált, de Gabe azonnal a szájába tömte az omlós süteményt. Tekintete, amivel Samre nézett, Dean számára túlontúl ismerős volt, hiszen Cas is pont így nézett mindig rá. Elborzadt, amikor öccse sután visszamosolygott Cas bátyjára, és azonnal eldöntötte, hogy ő bizony ebbe a kapcsolatba nem fog beleegyezni.

Indult is volna feléjük, de Meg idegesítő nevetése ütötte meg a fülét, gerince mentén felállt tőle a szőr, és máris megfeledkezett a Sammy-Gabriel párosról.
– Gyere már ide végre, Dean! – szólt oda neki Ellen. Kelletlenül, de odasétált hozzájuk, és hagyta, hogy a nő puha ölelésbe vonja, amit végül szívből viszonzott. Kicsit kényelmetlenül érezte magát, az elmúlt nap óta kezdett sok lenni az érzelmekből.
– Szia, Ellen – mondta mosolyogva. – Bobby! – fogott kezet a férfival is.
– Klassz kis hely ez, hogy szereztétek? – kérdezte Ellen, mire Dean sejtelmesen elmosolyodott.
– Ez a mi örökségünk.
– Örökség, mi? – húzta össze gyanakvóan a szemét Bobby, de Dean sietve megnyugtatta.
– Ha vége ennek az egész őrületnek, mindent elmesélünk majd.
– Az a minimum, fiam!
Válaszolni nem volt ideje, mert Charlie a nyakába ugorva, túláradó örömmel üdvözölte, míg Jo magához ölelte, és finoman arcon csókolta.
– Mindent el kell mesélned – karolt belé két oldalról a két nő.
– Fogalmam sincs, mire gondoltok.
– Óóóó, ne játszd az ostobát! – bokszolt a gyomrába Jo. – Castiel és te, érted – mosolygott hamiskásan, mire Charlie csillogó szemmel hajolt hozzá közelebb.
– Komolyan, Dean, totálisan odáig van érted, amióta megjöttem, csak rólad beszél.
– Igen? – pislogott a vadász kedvese felé, és elégedetten állapította meg, hogy a férfi csatlakozott Bobbyhoz és Ellenhez, Meg pedig savanyú képpel, egyedül álldogált a fa mellett. Ettől pedig máris jobb kedve lett.
– Ha már az ex-angyal mindent kifecsegett, úgysem tudok újat mondani, úgyhogy hess!
– De, Dean, Castiel túl visszafogott – biggyedt le Jo ajka.
– Igen, mi viszont a mocskos kis részleteket akarjuk hallani, úgyhogy gyerünk, ki vele! – bökte oldalba Charlie, mire Dean vigyorogva bújt ki a szorításukból.
– Legyen, újra átveszem vele, hogyan kell befogni a száját és a fecsegésnél értelmesebb dolgokra használni – kacsintott a lányokra, akik elégedetten vigyorogtak össze.

Deanben már nem égett a szakítás iránti vágy, valami egészen más hajtotta, amikor elindult Castiel felé. Azonban Gabriel megragadta a karját, és finoman közelebb húzta magához.
– Azt hiszem, én segíthetek – mondta cinkos hangon, mire Dean lenézően húzta fel jobb szemöldökét.
– Majd pont te – söpörte le magáról Gabe kezét. – Ha szükségem is lenne rá, akkor sem tőled kérnék.
– Elfelejted, hogy ki is vagyok.
– Egy tenyérbemászó, idegesítő kis seggfej, az vagy.
– Kihagytad a kedvencemet, mégpedig a trükkös jelzőt – vigyorgott rendületlenül a férfi, és a vadász végre megérteni látszott a dolgot.
– Sosem szerettem a trükkjeidet.
– Ezt viszont imádni fogod – jelentőségteljesen az öccsére pillantott, majd vissza Deanre –, és ami ennél is fontosabb, Castiel is imádni fogja.
Az idősebb Winchester homlokráncolva mérlegelt, mielőtt bólintott, de mielőtt követte volna az angyalt, sietve leszögezte:
– Ettől még nem leszünk puszipajtások, és nem fogom támogatni a beteg kis terveidet, amiket az öcsémmel tervezel.
– Hé, hé – tárta szét karját ártatlan arcot mímelve –, nem várok semmit tőled, önzetlenül segítek.
– Erősen kétlem – morogta Dean, de azért intette a férfinek, hogy kövesse.
Gabriel visszadugta az ízletes nyalókát a szájába, és elégedett vigyor kíséretében követte a férfit a szobájába, ahol összeszedték a szükséges holmikat, majd hosszú órákra elhagyták a bunkert és a vendégeit. 

* * *

Már késő este volt, amikor visszaértek, és Dean egyszer csak arra eszmélt, hogy körbeülve az asztalt, mint egy igazi nagy család, jóízűen fogyasztják a vacsorát, amit Castiel és Gabriel, Kevin hathatós segítségével készített el. Cas nem kérdezett semmit, de a felé lövellt aggodalmas pillantásaiból leszűrte, a férfi neheztel rá. Sóhajtva hajolt hozzá közelebb, hogy félrehívja őt, amikor Kevin és Crowley heves vitája a „Reszkess, Télapó!” és a „Reszkessetek, betörők!” című filmklasszikusok gyerek főszereplőjének azonosságáról már épp a tettlegességig fajult. Bobby és Garth választotta szét a dühöngő feleket, miközben Balthazar kurjongatva követelte, hogy azonnal nézzék meg mindkét filmet, így döntve el a vitát a két férfi között. Így aztán mindenki átvonult a mozi terembe, ahol ki a kényelmes kanapékra és fotelekbe, míg mások a földre helyezett párnákra huppantak le, Balthazar pedig lelkesen indította el a szóban forgó filmek egyikét. Dean ledobta magát Cas mellé, szétvetette a lábait, nyújtózkodott egyet, és mintegy mellékesen jobb karját az ex-angyal vállára helyezte. Amikor combját a másik férfiéhoz simította, érezte, hogy vibráló remegés fut rajta át. A szobát csak a hatalmas vászonról visszaverődő fény világította be, de Deant csak Cas ragyogó kék szeme érdekelte. Közelebb húzódott hozzá, kezét a férfi nyakára simította, és magához húzta.
– Ideje lelépni – búgta a fülébe, és az ex-angyal csak bólintani volt képes.
Észrevétlenül surrantak ki, Dean azonnal a falnak döntötte a férfit, és éhesen csókolta meg. A szükség elemi erővel tört rá, csak most érezte igazán, mennyire hiányzott egész nap ez neki. Castiel illata az orrába szökött, selymes tincseibe mart, miközben csókolta, másik keze pedig becsúszott a férfi inge alá, és élvezettel simított végig a feszes hasfalon.
– Neh itt – nyögte Cas, és Dean még sosem találta ilyen hosszúnak az utat a szobájáig.

Ott viszont a várt további csókok és édes érintések helyett Cas az ágyra lökte, míg ő a hátát a falnak vetette, és vádló, már-már fenyegető pillantással nézett le rá.
– Hol voltál? – Dean idegesen nyelt. Egyáltalán nem így tervezte.
– A tökéletes ajándékért, neked.
– Hat nyomorult órán át? Gabriellel? – vesztette el türelmét Castiel. – Van fogalmad róla, min mentem keresztül eközben?
Dühét teljesen szabadjára engedte, és Dean elképedve bámult fel rá, míg végre magához nem tért. Akkor viszont megragadta a csuklóját, maga felé rántotta, és testével préselte a matracba, szorosan ott tartva.
– Befejezted a féltékenykedést?
– Én nem…
– Ó, dehogynem – vigyorodott el kajánul a vadász. – Ostoba kis angyal – húzta végig ajkát Cas arcának vonalán, aki dacosan fordította félre a fejét. – Ha most megígéred, hogy jó fiú leszel, elengedlek, és megbeszéljük ezt. Lenyugodtál?
Castiel bólintott, de arcáról nem tűnt el a dac. Dean felállt, farzsebébe túrt, és bánatosan nézett le kedvesére.
– Te aztán tudod, hogyan rontsd el a meglepetéseket. Boldog karácsonyt! – tette hozzá fojtott hangon, majd előre nyújtotta a kezét. Castiel szeme kikerekedett, hitetlenkedve nézte a bőrláncon függő kis üveget, amiben kékesen izzott a kegye.
– Hogyan… honnan? – Zavartan hallgatott el, Dean pedig megvonta a vállát.
– Hosszú történet, elégedj meg annyival, hogy Gabriel segített. Ő talált rá Metatronra, én pedig elvégeztem a piszkos munkát helyette.
– Voltál olyan ostoba, hogy egyedül menj ellene? – szidta le Castiel. – Bajod is eshetett volna!
– A bátyád is ott volt.
– Ő is megkapja majd a magáét, nem kell eszembe juttasd.
– Nézd, csak meg akartalak lepni, ez olyan nagy baj?
– Hol van Metatron?
– Ne aggódj, nem okoz több bajt.
– De mit csináltál vele?
– Mit, mit? Letéptem a fejét és feldugtam a seggébe, nem tök mindegy? Csak az számít, hogy visszaszereztük a kegyed, és így megint az az idegesítően gőgös, öntelt, elnyűtt ballonkabátos kis angyal leszel, akinek megismertelek – válaszolta azzal az édes félmosollyal, amit Cas annyira szeretett. – Na, mi lesz, kell vagy sem?

Castiel megbabonázva állt fel, de nem nyúlt a láncért, csak magához rántotta a férfit, és lélegzetelállító csókba vonta.
– Tartsd csukva a szemed – mondta rekedten a vadásznak, amikor elváltak, és Dean tudta, mennyire fontos ez a saját érdekében. Olyan szorosan zárta össze a szemét, amennyire csak tudta, de még így is a szeme elé kellett szorítania a karját az erős fény elől.
– Dean!
A férfi elszorult torokkal nézett vissza rá, ajkán bánatos mosoly bujkált. Mindennél jobban vágyott arra, hogy Cas újra angyal legyen, de pontosan tudta, ez mivel jár; eljött a búcsú ideje.
– Sosem hagylak el – lépett hozzá egészen közel az angyal, és Dean értetlenül nézett rá. – Visszaadtad a kegyem, újra olvasok a gondolataidban, látom és érzem a legbelsőbb félelmeid, tudom, mi tesz boldoggá. Gyere, feküdj le, és megkapod az ajándékom.
– Cas, nézd, én…
– Csak bízz bennem, ahogy én is mindig bíztam benned – kérte szelíden, a vadász pedig nem ellenkezett tovább. – Hunyd le a szemed, és kövesd a hangom, csak arra figyelj.


És hirtelen ott volt, tudta, hogy ez a hely tényleg Castiel mennyországa. Egy végtelen kedd délután, ami egy 1953-ban kádba fulladt autista férfié volt. Az angyal régebben sokat mesélt neki a mennyről, elmondta, hogy odafent minden lélek megteremti a maga kis mennyországát, de nem avatta be, hogy az övé milyen, Dean hiába kérdezte. És most ott állt, talpa alatt a valószínűtlenül zöld, selymes fűvel, feje felett a végtelen kék éggel és a szikrázó napsütéssel. Nem messze tőle a férfi egy színes sárkányt eregetett, arca boldogságtól sugárzott, és Dean egyből megértette, Castiel miért ezt választotta otthonának. Itt minden békés volt, a Nap lágyan sütött, a szél cirógatta az arcát, igazi menedék volt ez a hely, ahol bármilyen sebzett lélek nyugalomra lelhetett. Arcán hirtelen leheletnyi érintést érzett, megfordult, és ijedten kapta szeme elé a kezét.
– Itt ezt most nem kell csinálnod – hallotta Castiel kuncogó hangját, így bízva benne, elvette szeme elől a karját, és lenyűgözve meredt az előtte álló lényre. Leírhatatlan volt. Castiel angyal-alakja egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes, lélegzetelállítóan borzongató és tekintélyt parancsoló. A vadászt sokkolta a látványa, rá nem jellemző módon térdre akart borulni előtte, hogy ezzel is mutassa behódolását, de szíve megsúgta, semmi szüksége rá. Castiel magához húzta, bársonyos napfényből szőtt szárnyai óvón ölelték körbe, rekedtes hangjától bizsergés futott végig a gerince mentén, libabőrt csalva az egész testére.
– Mindegy, hol ér majd véget, itt fog folytatódni, ígérem.

Mintha álomból ébredt volna, s talán ez is történt, hirtelen ismét a bunkerben lévő szobájának ágyán találta magát. Castiel mély szerelemmel teli pillantással figyelte, miközben az elhangzott ígéret visszhangot vetve lebegett körülöttük. Dean úgy érezte, képtelen elviselni ennyi érzelmet, ami feszíteni kezdte a mellkasát, megszólalni is képtelen volt tőlük.
– Köszönöm – nyögte ki végül fojtott hangon, az angyal pedig mosolyogva hajolt az ajkára.
– Szívesen! Amúgy nem ezt szántam ajándékba neked, csak akkor még nem tudtam, hogy te mivel lepsz meg. – Hálásan nézett le az alatta fekvő férfire, majd kaján vigyor kíséretében jelent meg egy hosszúkás csomag a kezében. – Hát akkor, boldog karácsonyt neked is! – csókolta meg a meglepett vadászt, aki kikászálódott alóla, felült, hátát az ágy támlájának vetette, és kérdőn nézett vissza rá.
– Nem vártam semmit, ugye tudod?
– Persze, hogy tudtam, éppen ezért vettem valami olyat, ami igazából nekem is ajándék. – Szemében huncut fény játszott, alsó ajkába harapott, és érdeklődve figyelte, Dean hogyan tépi le a csomagolást, majd örömmel hallgatta a felharsanó nevetést.
– Hát, ezzel inkább tényleg magadat lepted meg.
– Egyszer azt mondtad, téged az tesz boldoggá, ha engem annak látsz.
– Ez még mindig igaz.
– Akkor, mit gondolsz? – kúszott hozzá egészen közel az angyal. – Kipróbálhatjuk most rögtön?
– Te perverz kis rohadék!
– De a tiéd! – vágta rá kajánul vigyorogva az angyal, és hagyta, hogy a vadász maga alá gyűrve édes gyönyörbe csókolja őt.

~ V É G E ~