Not my Baby!

A kocsi fekete fényezése gyönyörűen csillogott még ebben a gyér megvilágításban is, ezüst lökhárítóját szinte gúnyos mosolyra húzva nézett az angyalra, mintha azt mondaná: „Látod? Én vagyok Dean kedvence, a legfontosabb az életében, az egyetlen, akit valaha is szeretett és szeretni fog!” És Castiel tudta, hogy ez abszurd, mert az autók nem beszélnek...

Not my Baby!

Castiel a bunker garázsának közepén állt, farkasszemet nézve a Babyvel. A kocsi fekete fényezése gyönyörűen csillogott még ebben a gyér megvilágításban is, ezüst lökhárítóját szinte gúnyos mosolyra húzva nézett az angyalra, mintha azt mondaná: „Látod? Én vagyok Dean kedvence, a legfontosabb az életében, az egyetlen, akit valaha is szeretett és szeretni fog!” És Castiel tudta, hogy ez abszurd, mert az autók nem beszélnek, pláne nem mosolyognak, de Dean annyira szerette ezt a kocsit, féltő gonddal óvta, úgy becézte, mintha egy édes, gyönyörű nőhöz szólna, és ettől Cas torkában egyre inkább felkúszott a keserűség.

Nem tudta, mi bosszantotta jobban az elmúlt napokban. Talán a karácsony előtti közvetlen nap, amikor egész éjszaka a bunker díszítésével foglalatoskodott, majd kiadós reggelit készített és szolgált fel a Winchester testvéreknek és Kevinnek, miközben ügyesen egy fagyöngy alá terelte Deant. De a férfi csak egy futó csókot adott neki, felkapott egy mézeskalácsot, sietve a szájába tömte, és már futott is le ide, a garázsba, hogy szerelje az ő drágáját. Vagy talán az, amikor aznap este Castiel csak várta és várta közös szobájukban, de a férfi csak hajnalban bújt be mellé izzadtan és olajszagúan, hogy pár perccel később hortyogva merüljön mély álomba? Vagy, amikor reggel könyörögve meredt Castielre, hogy angyali képességeit latba vetve szerezze be a listán – meglehetősen hosszú volt – szereplő alkatrészeket, lehetőleg azonnal, mert Baby darabokra szedve szunnyad a garázsban, és Dean nem bírja nézni, mennyire kiszolgáltatott így.

Nem, mindez nem is volt annyira szörnyű. A pont az i-re akkor került fel, amikor aznap este képtelen volt tovább várni a vadászra, így lement hozzá, hogy elhanyagoltságának hangot adjon. Dean vadul rántotta magához, forrón csókolta meg, miközben lesimogatta róla a ruhákat, és lassan az impalához vezette, hogy a hátsó ülésre finoman ledöntve másszon fölé. Amikor Castiel bőre érintkezett az ülés hűvös, fekete bőrhuzatával, mint akit megégettek ugrott fel, lefejelve a fölé hajoló vadászt. Dean átkozódva szorított egy zsebkendőt vérző orrához, és elutasította az angyal segítségét, így Castiel megsemmisülve baktatott vissza a szobájukba, ahova Dean azon az éjjelen már nem tért vissza. Az angyal szerette volna elmondani neki, mennyire nem érezte helyénvalónak, hogy azon az ülésen szeretkezzenek, amelyiken egy éve a férfi épp Annával hetyegett. Cas már akkor is tiszta szívvel szerette Deant, megsebzett lelke alig bírta el a nővére és a férfi összefonódásának látványát.

És most itt állt, keze ökölbe szorult, és döntött. Csettintett, és az impala eltűnt. Castiel elégedetten ment fel, ahol tökéletes nyugalomra lelt az ünnepi díszben pompázó nappaliban, de főként a karácsonyfa színes fényei mellett a tv-t bámuló Deanben. Szorosan odabújt hozzá, a fülébe súgta, hogy sajnálja, egy perccel később pedig már élvezettel nyögött alatta közös ágyukban.

Édes álmából kiabálás és ajtócsapkodás verte fel, hirtelen azt sem tudta, hol van, csak azt érzékelte, Dean megint nincs mellette. Egy pillanat alatt kapta össze magát, és termett az idősebb Winchester mellett, akit épp Sammy fogott le, mert őrjöngve vetette rá magát a még mindig rabként tartott Crowleyra.

- Te rohadt mocsok, megöllek! – üvöltötte a vadász. – Mit csináltál a Babymmel, hová rejtetted?

A Pokol Királya megvetően mérte végig a dühtől fortyogó férfit, Castiel pedig sunnyogva kioldalazott a szobából. Gyomra idegesen rándult össze, rájött, óriási hibát követett el. Bár visszakapta Deant, a férfi végre teljes figyelemmel fordult felé, és az angyal önfeledten boldog volt a karjai között, most mégsem hagyta nyugodni a lelkiismerete. Tökéletes karácsonyt akart eltölteni a férfival, akit szeret, aki a világot jelenti a számára, erre ép ő tette tönkre az egészet.

A levegő megmozdult körülötte, egy pillanattal később pedig már nem volt sehol. Két órával később fáradtan tért vissza a bunkerba, a vadászt persze a garázsban találta.

- Dean - szólt félénken –, valamit el kell mondanom.

- Ne most, Cas, semmi kedvem a lelkizéshez.

Az angyal sóhajtott, csettintett egyet, Dean pedig eszelősen kiáltott fel.

- Baby! – Végigsimított a motorháztetőn és az oldalsó ajtókon. – Hát itt vagy, gyönyörűm! – nyitotta ki az ajtót, majd összeráncolt szemöldökkel, megrovón nézett az angyalra. -  Gyere csak ide!

Castiel lehajtott fejjel, megszeppenve indult el.

- Megmagyaráznád ezt? – mutatott a kocsi belsejébe a férfi, Cas pedig, hogy némi időt nyerjen behajolt, hogy szemügyre vegye a kérdéses dolgot.

- Boldog karácsonyt, Dean! – emelkedett fel sután mosolyogva, de Dean fejcsóválva, komoran nézett rá.

- Ezt nem úszod meg ennyivel. Fél napon át betegre aggódtam magam az impala miatt, te pedig csak ennyit tudsz mondani?!

- Sajnálom, hogy utáltam a kocsidat, sajnálom, hogy eltűntettem, de te annyira szereted, és annyira akartad velem benne csinálni, de én meg képtelen voltam Anna miatt, viszont boldoggá akarlak tenni, egy új ülés meg segítene nekem abban, hogy képes legyek veled itt csinálni, szóval… - A zavaros szóáradatát már nem tudta befejezni, Dean egy szenvedélyes csókkal fojtotta belé a befejezést.

Fél órával később Castiel önelégülten vigyorogva feküdt a hátán az impala hátsó ülésén. Az új mélyzöld bőrülés sokkal inkább a kedvére való volt, ráadásul végül Dean is elismerte, hogy a Babynek is sokkal jobban áll. Amikor pedig az angyal elárulta, hogy immár a hátsó ülések is fűthetőek, Dean szorosan magához ölelte, és megajándékozta a legszebb szóval, amit csak adhatott neki. Castiel pedig túláradó boldogsággal a szívében fogadta meg, hogy soha többé nem lesz féltékeny a Babyre.

Egészen addig ki is tartott, amíg hetekkel később Crowley életre nem keltette az impalát egy vonzó, markáns arcú, fekete hajú férfi személyében, de ez már egy másik történet…

The End (?)