A kocsi fekete fényezése gyönyörűen csillogott még ebben a gyér megvilágításban is, ezüst lökhárítóját szinte gúnyos mosolyra húzva nézett az angyalra, mintha azt mondaná: „Látod? Én vagyok Dean kedvence, a legfontosabb az életében, az egyetlen, akit valaha is szeretett és szeretni fog!” És Castiel tudta, hogy ez abszurd, mert az autók nem beszélnek...